Hányan elmondhatnák magukról, hogy "megjátsszák" magukat. Másnak mutatják a személyiségüket, mint amilyenek valójában. Talán azért, mert a környezetük ezt várja el tőlük? Vagy azért, mert egyszerűen így alakult?

Hinamori Amu története hasonlóan kezdődik. Új iskolába került, és egy olyan karaktert alkotott magának, amiről úgy érzi, nem illik hozzá, de nem tudja, mit tegyen, mert ha megpróbálna változtatni, ki tudja, hogyan reagálna rá a környezete. Valószínűleg nem fogadnák el, és nem lennének barátai, ami - valljuk be - egy tinédzser megtestesült rémálma. Most mindenki egy vagány és menő lánynak tartja. Róla pletykálnak az osztályban a lányok, és az egész iskolában ismerik.

Szeretné megmutatni másoknak a kedvesebbik oldalát is, és egy este imádkozik az Őrangyalához, hogy adjon neki bátorságot, hogy megváltozhasson. A bátorság igen érdekes formában jelenik meg... pontosabban három tojás formájában. Amu nem igazán érti a helyzetet, de magával viszi a tojásokat az iskolába. Az iskolában pont akkor tartanak beszédet az "Őrzők", akik igazából egy különleges diáktanácsot alkotnak. Amunak rögtön megtetszik az egyik fiú közülük, de tudja, hogy ezt nem mutathatja ki, mert nem illene a "menő és vagány" stílusához. Ezért lekezelően visszautasítja a fiút, amikor az felfigyel rá. Persze azon nyomban meg is bánja, amit mondott.

A diáktanács ülésén egyszer csak életre kel az egyik tojás, és hirtelen átformálja Amu személyiségét. Bocsánatot kér a fiútól, és szerelmet vall neki, de a fiú visszautasítja és Amu ráébred, hogy mit is tett. Leégette magát az egész iskola előtt, és rájött, hogy a Hercege mást szeret. Szégyenében elszalad azt se nézve, hogy hová tart és beleesik egy gödörbe. Akkor látja meg az egyik tojásból megszületett Charaját, Rant, aki a leendő személyiségének a része lesz. Miután Ran kimenti a gödörből, megjelenik egy furcsa fiú macskafülekkel, és el akarja lopni a tojásait. De vajon miért kellhetnek neki más tojásai?